Messi nyilatkozata a Képes Sportnak:

Hogy van Argentína szeme fénye?

Egyre jobban. Sajnos túl hamar akartam játszani, nem voltam teljesen egészséges, és kiújult a márciusi izomsérülésem.

De semmi komoly, ugye?

Nem. Két hét, és újra a régi leszek. Most a hazámban folytatom a rehabilitációt, mert itt nagyobb a nyugalom, de azért nyomon követem klubtársaim szereplését.

A vébén meg tudod ismételni a Barcelonánál nyújtott teljesítményedet?

Nagyon szeretném, bárcsak sikerülne! Nem lehet összehasonlítani semmivel a vébét, mert ha a hazád válogatottjában játszol, az nem csak a fociról szól.

Már gondolsz a vébére?  

Nem nagyon, mert még nincs vége a spanyol bajnokságnak, a Bajnokok Ligájában is állunk. Ráadásul egyelőre nem is játszom, úgyhogy a legfontosabb most az, hogy meggyógyuljak.

Világbajnok lehet Argentína Németországban?

Persze, tiszta sor, hogy nyerhetünk. Elég erős csapat a miénk, sok kiváló játékos van a keretben. De természetesen először csak a csoportmeccsekre szabad koncentrálni. Az is igaz, hogy veszélyes ellenfeleink lesznek, és minden meccs elég komplikáltnak tűnik, de ennek ellenére én azt hiszem, megnyerhetjük a vébét. Személy szerint én annak örülök, hogy benne vagyok a keretben, és lehetőségem lesz játszani. Remélem, minden jól alakul.

Azt mondják, a halálcsoportba került Argentína.

Drogba, Kezsman, Van Nistelrooy… Kétség sem férhet hozzá, hogy a mi csoportunk a legerősebb. Az előző vébén valami hasonló történt velünk, de nem is emlékszem szívesen vissza. A mostani sorsolás után azt szerettem volna, ha könnyebbe kerülünk. Viszont ha ebből a csoportból továbbjutunk, sokkal több önbizalmunk és erőnk lesz a soron következő ellenfelekkel szemben.

A tízes számú mez, amely Maradona száma volt egykor, nincs kiadva. Te fogsz benne játszani?

Nem hiszem. Egyébként nekem mindegy, hogy milyen szám szerepel a hátamon, csak a válogatottba játszhassak.

Osztod azt a véleményt, miszerint Maradona utóda vagy?

Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy ne hasonlítsanak össze Maradonával. Nekem még van pár évem, hogy a nyomába érjek, de egyelőre várjanak az ilyen kijelentésekkel.

A horvátok elleni barátságos meccs három kettes veresége után a pesszimisták már krízisről beszéltek.

Pedig nincs. Az a helyzet, hogy sok jó játékos van, de még nem forrt teljesen össze a csapat, és néhány poszton kicserélődtek az emberek. Az igaz, hogy nekünk mindig kötelező a győzelem, mert tényleg jók vagyunk, de szerintem kicsit túlzottak az ilyen hangvételű kritikák.

De nem csak a horvátok ellen, hanem az utolsó selejtezős meccseken sem ment. Paraguay és Uruguay vendégeként mindkétszer egy nullás vereség.  

Még hátravan néhány hét, hogy felkészüljünk, és ezek előtt a gyengébben sikerült meccsek előtt mindenki dicsérte a válogatottat. Aztán Uruguay és Paraguay ellen nem jött ki a lépés, és máris elkezdték kongatni a vészharangokat. Ráadásul nekik nagyon fontos volt az a meccs, nekünk tét nélküli.

Netán volt valami egyezség az ellenfelekkel?

Nem! Nyerni akartunk, de keményebben játszottak, mivel nekik nagy szükségük a három pontra.

Zrikáltak a brazil klubtársaid?

A Paraguay elleni meccset megelőzően Ronaldinho küldött egy SMS-t, hogy kikapunk, és emiatt elveszítjük majd a csoportelsőségünket. Amikor Barcelonába visszamentem, az első edzésen már rohant is mosolyogva, hogy „látod, én megmondtam…”

Kétezer kettőben nem volt jó előjel megelőzni Brazíliát…

Akkor fölényesen, csoportelsőként jutottunk tovább a selejtezőkörből, ők pedig hazavitték a trófeát. Erre az évre remélhetőleg, ez jó jel, és most fordítva történik majd minden.

A te főszerepléseddel…

Az előző vébét nem is tudtam nézni, mert suliban voltam, de a szüleim felvették a meccseket. Most pedig ha minden jól alakul, már én lehetek a tévében. De mondom, már akkor is boldog leszek, ha a válogatottban helyet kapok, hát még, ha pályára is léphetek.

Egy decemberi interjú:

Messi a visszatéréséről(is):

Vágyakozó?

Igen, hogy visszatérjek a pályára. Már majd három hónapja, hogy abbahagytam a játékot, ismét sérülés miatt, így nagyon visszavágyom a pályára.

Ha ez a Racing ellen megtörténne, hogyan lendülne formába addigra?

Nézze! Jól vagyok, de az nyilvánvaló, hogy meccshiányom lesz. Előbb meg kell érkeznem, aztán remélem, játszhatok a tartalékokkal, vagy valakikkel. Fizikálisan jól vagyok, de a játékban van pótolnivalóm.

Milyen volt ismét labdával dolgozni?

Uhh... Úgy tűnt, mintha rengeteg idő telt volna el azóta, mióta legutóbb játszottam. Kemény volt, de nagyon elégedett vagyok, hogy jól sikerült.

Az első lövései két méteres pöccintések voltak, gondolva a talpára?

(nevet) Ott motoszkált a fejemben, hogy érezni fogom, ezért óvatos voltam, de ezek csak ilyen rigolyák egy sérülés után. Kipróbáltam magam, jól ment, s ahogy telnek a napok egyre csak jobb.

Melyik volt a sérülésének legunalmasabb része?

Az első tizenöt nap nagyon kemény dolog volt még mankóval. S amikor idejöttem, a labda nélküli futás. Jöttem reggel, futottam, aztán délután, megint futottam... Soha nem láttam a labdát. Ez volt a legborzasztóbb, különösen nekem, aki kevesebbet fut, mint bárki (nevet)...

Voltak labdázgatásai titokban? Hogyan tartotta kordában a vágyait?

Igen, amíg Juanjo hagyott labdát hozni, mert ezeket lábbal hoztam (ismét nevet).

Aztán persze ismét csak futottam...

Hogyan töltötte el az idejét a munkán kívül, a szabadidejében, otthon a családjával?

Így volt, otthon voltam a családommal. A testvéreim és az unokatestvéreim mindig velem voltak, akárhova mentem. Eltöltöttük a napot Arroyo Secóban (Kiszáradt Patak), ott pedig este elmentünk vacsorázni, minden nagyon kellemes és nyugodt volt.

Könnyű volt önnel együtt eltölteni ezt az időszakot, vagy néha elviselhetetlenné vált másoknak?

Nem nagyon szeretek egy helyen túl sok időt eltölteni, de nagyon egyszerű ember vagyok.

Nézte a Barcelona meccseit?

Igazság szerint nem sokat.

Miért?

Úgy döntöttem, inkább nem nézem. Így alighogy véget értek a meccsek, a testvéreim és édesapám is azonnal tájékoztattak mindenről, minden meccs esetén. Inkább más dolgokra koncentráltam, mintsem, hogy nézzem a meccset.

Azért kerülte őket, hogy ne legyen ideges?

Igen. Nehezebb, rosszabb nézni kívülről, az biztos. Inkább nem néztem. Tele vagyok kedvvel, hogy minél hamarabb jó állapotba hozzam magam, hiszen fontos meccsek jönnek a BL-ben, és a Király Kupában is a Zaragoza ellen, akik többször is kiejtettek minket. És a bajnokság vége, mely nagyon szoros. Minden tökéletesen alakulhat, szemben az előző idénnyel, amikor kihagytam a tavaszt. Most a lehető legjobb pillanatban térek vissza. Remélem, ott lehetek a Racing ellen, a Valencia ellen, s azt hiszem elég jól leszek a Liverpool elleni meccsre, amikor már húsz napja fogok gyakorolni.

Azok közé tartozik, akik álmodoznak éjszaka?

Hmm...

Álmodott a visszatérésével?

Nem, igazság szerint nem. Eléggé éberen alszom, s csak gondolok arra a napra, amikor ismét játszhatok, magamra öltöm a Barcelona mezét.

Hívták önt a csapattársai?

Nem. Mindenkivel, mindennel megszakítottam a kapcsolatot. Itt még telefonom sincs. Egyszer beszéltem Rijkaarddal, mert Juanjót hívta, és szeretett volna beszélni velem. Beszéltünk a sérülésről, hogy miként haladok, semmi több.

Ezekben a pillanatokban nem lenne jó, ha hallaná a csapattársai bíztatását?

Én pontosan tudom, hogy ők mindenben segítenek nekem, bármit teszek. Nem is volt hiány ebből, mert kerestek engem, hagytak üzeneteket. Mindig segítettek, s különösen a nehéz pillanatokban.

Fontos volt önnek, hogy a barátaival, rokonaival lehessen a saját hazájában?

Igen, ugyanúgy, mint legutóbb is. Fontos volt elszakadni a megszokott közegtől, mert ott Barcelonában ugyanakkor mennék edzeni, mint a csapattársaim, s látnám őket, ahogy mennek ki, én pedig maradnék az edzőteremben a mankókkal. Nehéz lenne...

Ön megérti a kritikákat, melyek csak úgy özönlenek egy olyan játékosra, mint Ronaldinho?

Úgy tűnik nekem, hogy valami nincs rendben. Ronaldinho minden meccsen megmutatja, hogy ki ő, mindent, amit adott a Barcelonának... Minden hétvégén megtesz mindent a Barcáért, ő nem az, akit kritizálni kellene bármilyen módon is.

Hogy tetszik önnek Javier Saviola nagy formája?

Nagyon boldog vagyok Javier miatt. Megvárta mi fog történni, mikor egészen kevés lehetőséget kapott. Javier egy olyan játékos, aki mindig ott van, ahol kell lennie, aki gólokat lő, s igazság szerint nagyon örülök, hogy most ilyen formában van, hogy bizonyítani tudja a képességeit, hogy velünk van Barcelonában. Jó néhány meccset játszottam már vele, igaz nem a bajnokságban, hanem barátságosokat, s nagyon örülnék, ha szerepelhetnénk még együtt a jövőben.

Palacio készen áll arra, hogy a Barcelonában játsszon?

Az nyilvánvaló, hogy képes lenne jól játszani a Barcelonában, vagy Európa bármely csapatában. Biztos vagyok benne, hogy jól menne neki, mert egy gyors játékos, így a Barcába jól illeszkedne, mivel elől mi is gyors futballt játszunk.

Gondolt arra, hogy elmegy az Interbe?

Meg sem fordult a fejemben. A szeretetet, amit az emberektől kapok, nem lehet megfizetni pénzben.

Egy februári interjú:

Az adidas cég barcelonai márkaboltjában rendezett interjúra félénk kisfiúként toppan be napjaink alighanem legkiválóbb még tinédzserkorú labdarúgója, Leo Messi. Már az ajtóban odalépek hozzá, és közlöm vele – afféle második szándékú cselként –, hogy Magyarországról jöttem. „Honnan?! – kérdez vissza, miközben fülig elpirul: – Ne is említse nekem életem első válogatott meccsét…”

A másfél évvel ezelőtti, Puskás Ferenc stadionbeli mérkőzés (Magyarország–Argentína 1–2) felemlítése nélkül magyar ember számára nem is létezhet Lionel Messi-interjú. Mint ahogyan a rosariói szupertörpe életrajza is hiányos lenne, ha kihagynánk belőle azt a bizonyos pesti meccset, amely számára alig húsz másodpercig tartott. Megpróbálom valamelyest megédesíteni a keserű emléket („A mai napig fényképgyűjteményem egyik ékköve az a fotó, amelyen együtt pózolunk a várbeli Hilton portája előtt” – említem, mire kedvesen elmosolyodik), majd belevágunk a nekünk szabott negyedóra kitöltésébe.

– Miféle emlékeket őriz Magyarországról?
– Csúnyákat – sóhajt a Barcelona argentin ásza, Lionel Messi. – Pedig mennyi illúzióval futottam be a pályára a hatvanharmadik percben! Amióta az eszemet tudom, mindig arról álmodoztam, hogy egyszer pályára lépek a válogatottban, és íme, megtörtént. Aztán húsz másodpernyi játék, első labdaérintésem után Markus Merk kiállított…

– Látom, a német bíró nevére emlékszik. És arra is, hogy kit vágott orrba a könyökével?
– Ne haragudjon, arra már nem…

– Vanczák Vilmost…
– …de azt miért nem kérdezi meg, miért rángatott vissza a mezemnél fogva?! Csak ki akartam szabadítani magam!

– Jól láttuk, hogy sírva ment be az öltözőbe?
– Jól. Nem szégyellem, még most is majdnem könnybe lábad a szemem, de nem a fájdalomtól, hanem a haragtól.

– Akkor nem sírt, amikor José Pekerman egyetlen percig sem játszatta önt tavaly június harmincadikán Berlinben, a Németország elleni vébénegyeddöntőn?
– Akkor nem, csak majdnem gutaütést kaptam a kispadon. És nem a hőségtől. Már mindenkit becserélt a mester, még Julio Cruz is játszott, csak én nem.

– Haragszik a kapitányra?
– Nem, csöppet sem. Ő akkor úgy gondolta, hogy az a legjobb megoldás, amelyet választott. Minden edzőnek joga van ahhoz, hogy véghezvigye a saját elképzelését.

– Ki az edzőideálja?
– Nincs ilyen, de Frank Rijkaard számomra ideális tréner. Amikor játszom, az is a fejemben motoszkál, hogy neki örömet szerezzek. Alig tizenhét évesen beállított a nagycsapatba, bízott bennem, és én ezt igyekszem is meghálálni.

– És a játékosok közül ki a példaképe?
– Mindenki azt hiszi, hogy most Maradonát mondom, de nem. Nincs ideálom, viszont Maradonát kimondhatatlanul tisztelem, és hatalmas játékosnak tartom. Nem is tudom elmondani, mennyire jólesik, hogy engem tekint az utódjának.

– A Barcában ki a legjobb barátja?
– Saviola, Ronaldinho, Motta, Sylvinho…

– Szóval a dél-amerikaiak?
– Igen, úgy tűnik.

– És mit csinál, amikor nem futballozik, nincs edzés?
– Otthon vagyok a családdal. Úgy értem, a szüleimmel, mert még nincs menyasszonyom, ha erre gondol.

– Vasárnap láttam, amikor pályára lépett a Nou Campban a Racing Santander ellen. Napra pontosan három hónappal azután, hogy november tizenkettedikén a Zaragoza ellen eltörött az egyik lábközépcsontja. Nem félt?
– Miért, úgy néztem ki, mint aki fél? Nem, egy csöppet sem féltem. Mindent elnyomott az a túláradó érzés, hogy ismét hivatalos meccsen játszhatok. És éreztem a közönség mindent elsöprő szeretetét, emiatt teljesen euforikus hangulatba kerültem. Persze van még mit behoznom, egy-két meccsnek el kell telnie, mire ismét a régi leszek.

– Hogyan telt a három hónap?
– Majd’ megőrültem az idegességtől, amelyet a tétlenség okozott.

– El tudja képzelni az életét – mármint labdarúgóként – máshol is?
– Nem nagyon. Hét éve a Barca futballistája vagyok, itt nincs semmi bajom, plusz rengeteget segített a klub, amikor a növekedéssel kapcsolatos problémáim voltak. És ezt az egyérintéses, szellemes focit sehol másutt nem játsszák, legalábbis én még nem láttam. Ronaldinhóval, Eto’óval, Decóval nagyon megértjük egymást. Nem is tudom, minek kellene történnie ahhoz, hogy elhagyjam Barcelonát.

– És Spanyolországot? Állítólag nem ellenszenves önnek Olaszország sem.
– Mire gondol?

– Az Inter ajánlatára.
– Én semmit sem tudok erről az ajánlatról, csak amennyit az újságok írtak. Mert engem senki sem keresett meg Milánóból.

– Arról hallott, hogy Cristiano Ronaldo esetleg nyártól a klubtársa lesz?
– Hallottam, de amíg nincs itt, nem foglalkozom vele különösebben.

– Mit szólna hozzá?
– Nagyszerű lenne. Akkor tényleg a világ két legjobb játékosával játszhatnék egy csapatban, merthogy Ronaldinho mellett Ronaldót tartják annak, nem?

– De, igen. Gondolt már arra, melyik csapatot látná szívesen ellenfélként a Bajnokok Ligája döntőjében?
– Miféle döntőben? Hiszen még csak a nyolcaddöntő következik. A Mister, vagyis Frank Rijkaard mindig azt mondja, nézzünk a lábunk elé, mert ha túlságosan előre téved a tekintetünk, könnyen orra bukhatunk.

– A Chelsea-re gondoltam mint az utóbbi évek örök ellenfelére.
– Igen, szívesen játszanánk a Chelsea-vel a döntőt. Váltakozó sikerű volt eddig a párharcunk, érdekes lenne egy újabb felvonás.

– Az előbb említette Samuel Eto’ót. Mit szól ahhoz, hogy nem volt hajlandó vasárnap pályára lépni?
– Nem lepett meg. Tényleg nem. Samuel már csak ilyen, az edzéseken és a meccseken is. Nem tisztel se istent, se embert, mindig azt teszi, amit helyesnek gondol. Öntörvényű játékos.

– Ugorjunk. Az argentin válogatott legutóbb Maradonával nyert világbajnokságot, huszonegy évvel ezelőtt. Pedig azóta többször is a nagy esélyesek között emlegették.
– És nem teljes joggal? Ahogyan például Szerbia és Montenegró ellen fociztunk, szerintem az volt a vb legjobb teljesítménye. Más kérdés, hogy a németek ellen nem volt szerencsénk.

– Most milyen a válogatottjuk?
– Az egyik legjobb a világon.

– Mi kellene ahhoz, hogy világbajnokságot is nyerjenek?
– Mi is? Talán az, hogy a döntőben – feltéve, hogy eljutunk odáig – beállítson a csapatba a szövetségi kapitány…

Még egy februári interjú:

Leo Messi éppen az ötvenedik meccsét játszhatta a Barcelonában múlt vasárnap, ezzel azonban senki nem törődött, ami normális is, hiszen maga a visszatérés volt a fontos. Talán a századik alkalommal már külön megünneplik ezért is... Messi ezen kívül szólt a következő feladatokról, melyek közül kiemelkedik a Liverpool ellen mérkőzés, ahol szerinte különösen nagy szerepe lesz a szurkolóknak is.

Gondolta, hogy pont erre a jubileumi meccsre tér vissza?

Nem tudtam. Az volt a fontos, hogy ismét játsszak, annyi pihenőidő után.

Melyik meccs maradt meg önben?

Volt sok jó kis meccs. Talán a Madrid elleni és a Chelsea elleni.

És melyik gól?

Az első.

Hogy érzi magát most?

Egyre jobban.  Az alapvető cél, hogy napról-napra dolgozzak. A Liverpool ellen már biztosan jobb kondícióban leszek, mint a Valencia ellen.

Az idény legfontosabb szakaszában tér vissza. Ez mit tartogathat ön szerint?

Egy olyan hónap következik, mely tele van fontos meccsekkel, éppen ezért egységesebbeknek kell lennünk, mint eddig bármikor, hogy sikeresen haladjunk. Készen állunk a harcra ezeken a sorsdöntő mérkőzéseken, és úgy vélem a közönségnek is fontos szerepe lesz a Liverpool ellen.

Említi az egységet. És ha Rijkaard elmegy majd?

Nincsenek olyan benyomásaim, hogy el akarna hagyni minket.

Nehéz dolog türelmesnek lenni, mikor sérüléssel küzd az ember. Melyik volt a legjobb tanács, melyet valaha kapott?

Diego Maradona adta. Azt mondta, hogy élvezzem amit csinálok, mint hogy mindig óvatoskodjak, mert egy futballista „élete" gyorsan véget ér. Tudta, hogy mit beszél.

Melyik a Barca ellenfele a Ligában? A Madrid, a Sevilla vagy a Valencia?

Bármelyik lehet. Elől állnak, s ahhoz, hogy megnyerje valaki a bajnokságot, elől kell lenni. A Madrid továbbra is a legjelentősebb csapat, és a legveszélyesebb is.

És Európában?

Nagyon várom a Liverpool elleni meccset, mert nagy tét forog kockán, s nehéz lesz. De bízom a győzelemben. A közönség szerepe az első meccsen kiemelkedő lesz, ami fontos lehet.

Ki ellen játszana legszívesebben a BL döntőben?

A Chelsea ellen jó lenne, de azért lépésről-lépésre kell haladnunk.

Mely trófea begyűjtésével lenne elégedett?

Ha mindegyiket megnyernénk. Mind a hármat szeretnénk. Ezen kívül szeretném a Copa Américát is, mely nagyon jól jönne Argentínának, azok után, hogy elbuktunk a világbajnokságon. Argentína célja a csak a győzelem lehet. Persze ha végül nem tudjuk megnyerni, akkor sem kell kétségbe esni.

Háromra pályáznak? Még a Király Kupára is?

Egészen nyugodtan meg lehet fordítani a párharcot, még ha most éppen nem is állunk jól.

Az a célja, hogy egy nap ön is Aranylabdás lehessen?

Bárki örülne neki, ez nyilvánvaló. Az én célom, hogy tovább fejlődjek, s hogy nyerhessek sok trófeát. Minden más, majd jön.

Elmenne a Real Madridhoz?

Nagyon jól megvagyok Barcelonában, s remélem, soha nem jön el az a pillanat, hogy el kell mennem innen. Kiválóan érzem magam itt, érzem az emberek szeretetét, s remélem, a Barcának mindig szüksége lesz rám.

És mi van az Inter érdeklődésével?

Semmi nem tudok erről az érdeklődésről. Mindig csak a sajtóból.

Lionel Messi az a játékos, akinek a lábát az egész világ ismeri. Az FC Barcelona és az argentin válogatott támadója rengeteg összehasonlításon ment már át Maradonával, a 80-as évek sztárjával, nemrégiben azonban nemcsak játéka és mozgása, hanem egyik gólja is témát adott az őt Maradonával összehasonlítani vágyóknak. A Getafe elleni kupameccsen olyan szólógólt mutatott be Messi, amilyet Maradona az 1986-os világbajnokságon az angolok elleni elődöntőben. A tinisztárhoz az uefa.com olvasói a napokban kérdéseket tettek fel, amiket most közzéteszünk.

Hogy bírod az állandó összehasonlítgatásokat Maradonával? Nincs eleged még belőle?