A klubot spanyol és svájci diákok alapították 1899. november 29-én, bizonyos Gualtieri Wild, a klubnak színt választó első elnök irodájában. Az alapítók – pontosan egy futballcsapatnyi ifjú – közül az egyesület majdani második elnöke, Bartomeu Terradas vásárolta meg az első szerelést. Gyakorlatilag ő mentette meg – mintegy kétezer pesetás „injekcióval” – 1902-ben az akkor még szegény klubot, és így lett presidente.

 Joan Gamper

Maga az alapítási ötlet a svájci származású Joan Gamper nevéhez fűződik, aki amellett, hogy a hőskorban maga is futballozott a Barcelonában, négy különböző periódusban is elnöke volt az egyesületnek. (Ma is az ő nevét őrzi a klub hagyományos nyári tornája.)

Az első nagy sikerkorszakát a húszas években élte meg a klub, akkoriban világklasszisok őrizték a kaput (Zamora, majd a legendás magyar, Plattkó Ferenc), illetve Samitier és Alcántara személyében a kor futballjának kiemelkedő egyéniségei tündököltek a csapatban.

 A Barça több, mint egy klub

Katalónia évszázados küzdelmeinek zálogaként 1932-ben autonómiát nyert, amelyet aztán a központi kormány 1934-ben visszavont. 1936-ban, a polgárháború kirobbanásának évében azonban újra autonóm lett, sőt a köztársaság bázisát is ez a tartomány jelentette, Francoék győzelme (1939) után azonban minden korábbinál erősebb megtorlás következett. A Tábornok megfosztotta Katalóniát az autonómiától és igyekezett kultúrájától is. Betiltatta a katalán újságokat, s tiltotta a nyelv használatát. A katalánok a Barca meccsein mondhattak ellent a tilalmaknak, ott érezhették egyedül: ők is győzhetnek. Az egyesülethez, a gránátvörös és kék színekhez való tartozás egyúttal politikai hitvallást jelentett, akkor született a legendás szlogen: a Barcelona több, mint egy klub.

 A Kubala-korszak

1945 után éledt csak fel igazán az egyesület, az azt követő másfél évtizedes periódusban hat bajnoki cím, ugyanennyi hazai kupasiker, s két VVK-győzelem (az első még városi válogatottként, ám a klub játékosaival) jelezte a nagy menetelést. E korszak leghíresebb játékosa, első számú csillaga egy magyar származású futballzseni, Kubala László volt. Kubala nagyságát mi sem jelzi jobban, hogy nemrég őt választották az első száz év legjobb Barcelona-játékosának.

Kubalán kívül számos magyar játszott az ötvenes-hatvanas években a katalán alakulatban. Szegedi, Kaszás és Szalay ugyan kevés lehetőséget kapott, ám az aranycsapat két csatára, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán a Barcában is a sztárok közé tartozott. Hármuknak nagy része volt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján elért sikerekben. Jellemző, hogy (az egyébként a Benfica ellen elveszített) berni BEK-döntőben ez az ötös jelentette a spanyol gárda csatársorát: Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor Zoltán – a három magyaron kívül a brazil Evaristo Macedo, valamint a galíciai Luis Suárez.

 A klub Aranylabdásai

Suárez – aki kétségtelenül a legjobb spanyol születésű játékosok közé sorolandó – volt a klub első (s a spanyolokat tekintve egyetlen) aranylabdása 1960-ban. Rajta kívül Johan Cruyff (1973, 1974), Hriszto Sztoicskov (1994), Rivaldo (1999) és Ronaldinho (2005) tudta megszerezni ezt a díjat.

‘70-es és ‘80-as évek

A hatvanas évek – az 1966-os VVK-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára; a Barcelona 1973-ban éppen azért szerződtette le az Ajaxtól távozó Johan Cruyffot, hogy visszatérjenek a szép napok. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. A Barca nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszerezni az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. Egyre-másra szerződtette a világsztárokat: Cruyffot követte Neeskens, Sotil, Simonsen, Krankl, Roberto Dinamite, Bernd Schuster, Diego Maradona, Hughes, Gary Lineker, de két KEK-győzelmen kívül nem sokra mentek a világsztárok gyülekezetével.

 Az edzők

Az edzők névsora is kivételes: az elmúlt negyedszázadban Vic Buckingham, Rinus Michels, Hennes Weisweiler, Laureá Ruiz, Lucien Muller, Joaquim Rifé, Helenio Herrera, Kubala László, Udo Lattek, Luis César Menotti, Terry Venables, majd Johan Cruyyf, Bobby Robson, Louis Van Gaal, Llorenç Serra Ferrer, Carles Rexach, Radomir Antic és Frank Rijkaard váltották egymást a kispadon.

 A legsikeresebb edzők

• Josep Samitier, 1944–47

• Helenio Herrera, 1958–60

• Vic Buckingham, 1969–71

• Terry Venables, 1984–87

• Luis Aragones, 1987–88

• Johan Cruyff, 1988–96

• Bobby Robson, 1996–97

• Louis Van Gaal, 1997–2000

• Frank Rijkaard, 2003-tól

Dream Team

Nem vitatha

tó, hogy az eredmények 1988 óta, Johan Cruyff második barcelonai korszakában jelentkeztek leginkább. A Cruyff-féle csapatot egyszerűen csak „Dream Team”-ként (Álomcsapat) emlegette a közvélemény. Minden idők egyik legszebben játszó csapata volt ez, melyhez olyan játékosok járultak hozzá, mint: Sztoicskov, Koeman, Michael Laudrup vagy a kiváló kapus Andoni Zubizarreta. Alig akadt „üres év”, valamit mindig nyert a gárda. 1991 és 1994 között nem adta ki a kezéből a bajnoki titulust, nyert kétszer Kupagyőztesek Európa Kupáját, 1992-ben a klub legnagyobb sikerét érte el és a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódította.

Van Gaal-korszak

Cruyffot azóta rövid időre az angol Bobby Robson váltotta, majd őt – a nagy Johant hajdanán példaképeként tisztelő – Louis van Gaal követte. A klub történetének e részében immár a rendkívül ellentmondásos megítélésű holland edző áll a fókuszban. Az Ajax Amsterdam egykori sikertrénere teljesen átalakította a csapatot, nem tartóztatta a világ akkori legjobb játékosát, Ronaldót, telerakta a keretét hollandokkal (az 1999-2000-es idényben nyolc tulipános tartozott a csapat keretéhez), hadat viselt a csapat első számú csillagával, a brazil Rivaldóval szemben, s folyamatosan haragudott a sajtóra. Van Gaal 2000-ben, hagyta el a csapatot, utána Serra Ferrer és Rexach következett. Bár jó pár sikert elért a csapattal, a szurkolóknak a „makacs” edzőből akkor lett elegük, amikor a Barca 1999-ben nem jutott a BL-döntőbe és így nem adatott meg hazai pályán akár megnyerni a serleget.

Gaspar-éra és a sötét időszak

2002-ben az akkori elnök, bizonyos Joan Gaspar úgy látta, a klub akkor lehet újra sikeres, ha visszahívja a korábban a szurkolók által nem igazán kedvelt Louis van Gaalt. Igazán nem jó ponttal indított ebben az évben szurkolóknál a vezetőség, hiszen teljesen ingyen elengedte a csapat legnagyobb sztárját, Rivaldót. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot. Nem lehetett kérdés, a szurkolók az edző és az elnök lemondását szerették volna. 2003 januárjában a holland trénerrel szerződést bontottak, az új edző Radomir Antic lett, aki nagyon nehéz helyzetben lévő csapathoz érkezett. Néhány hónap múlva Gaspar lemondott és ideiglenes vezetőség alakult. Antic mondhatni csodát tett: amikor érkezett, 15. helyen állt a csapat, szezon végén, pedig a jövő évi UEFA kupában való szereplést biztosító 6. helyen.

 

A 2005/06-os csapat

A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte. Nem a legjobb helyzetben vette át kis csapatával a klubot, hiszen Gaspar felelőtlen költekezésének köszönhetően a klub rossz anyagi helyzetbe került. Ő sem jól indított a szurkolóknál. Kampányát David Beckhamre építette, és ígérte, ha megválasztják, megszerzi az angolt. Megválasztották, ám a sztár a rivális Real Madridhoz került. A következő hetekben azonban egyre szimpatikusabb lett az új elnök a szurkolóknál. A rossz anyagi helyzetre tekintettel megfontoltan, olcsón szerzett játékosokat: Rüstü, Rafael Marquez, Quaresma. Ezután következett a Barca következő éveit meghatározó legfontosabb eseménye: Laporta és csapata megszerezte 27 millió euróért a francia PSG-ből a világ legnagyobb ígéretének tartott Ronaldinhót. A csapat edzője Frank Rijkaard lett, akivel sikerült végrehajtani a célt, azaz a visszakerülést a Bajnokok Ligájába.

Az új Dream Team

A Barcelona anyagilag stabil, aminek köszönhetően új sztárjátékosok érkezhettek. 2004-ben 60 millió euro állt igazolásokra. Érkezett Samuel Eto'o, Deco, Juliano Belletti, Edmilson Gomes, Ludovic Giuly, Henrik Larsson.

2005-ben a csapat spanyol bajnok, a világ legerősebb klubjaként emlegetik. A 2005/2006-os szezonban is a bajnoki cím győztese a csapat, mely a Bajnokok Ligáját és a Spanyol Szuperkupát is elhódította.

[szerkesztés] Játékosok a 2006/2007 évadban

Kapusok
1	Víctor Valdés
25	Jorquera

Hátvédek
2	Juliano Belletti
4	Rafael Márquez
5	Carles Puyol (C)
11	Gianluca Zambrotta
12	Giovanni van Bronckhorst
15	Edmilson Gomes
16	Sylvinho
21	Lilian Thuram
23	Oleguer Presas
26	Jesús

Középpályások
3	Thiago Motta
6	Xavi Hernández
10	Ronaldinho
20	Deco
24	Andrés Iniesta
31	Giovanni dos Santos

Csatárok
7	Eidur Gudjohnsen
8	Ludovic Giuly
9	Samuel Eto'o
18	Santiago Ezquerro
19	Lionel Messi
22	Javier Saviola

 A Stadion

• Név - Camp Nou
• Város - Barcelona
• Befogadóképesség - 98 000
• Felavatás - 1957
• Játéktér - 105 x 72 m
• Más egységek: La Masia

 Eredmények

• Bajnokok Ligája (BL): 3
  • 1991-92
    • FC Barcelona 1 - 0 Sampdoria
    • Gólszerző: Ronald Koeman (111')
  • 2005-06
    • FC Barcelona 2 - 1 Arsenal
    • Gólszerző: Eto'o (76'), Belletti (81'); Sol Campbell (37') Ez volt a csapat 405. mérkőzése nemzetközi porondon.

• UEFA Kupa: 3
  • 1958
    • FC Barcelona 6 - 0 London XI
    • London XI 2 - 2 FC Barcelona
  • 1960
    • FC Barcelona 4 - 1 Birmingham City
    • Birmingham City 0 - 0 FC Barcelona
  • 1966
    • Real Zaragoza 2 - 4 FC Barcelona
    • FC Barcelona 0 - 1 Real Zaragoza

• Európai Szuperkupa: 2
  • 1992
    • Werder Bremen 1 - 1 FC Barcelona
    • FC Barcelona 2 - 1 Werder Bremen
  • 1997
    • FC Barcelona 2 - 0 Borussia Dortmund
    • Borussia Dortmund 1 - 1 FC Barcelona

• Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK): 4
  • 1979
    • FC Barcelona 4 - 3 Fortuna Düsseldorf
  • 1982
    • FC Barcelona 2 - 1 Standard Liège
  • 1989
    • FC Barcelona 2 - 0 Sampdoria
  • 1997
    • FC Barcelona 1 - 0 Paris Saint-Germain

• Spanyol bajnok: 18
  • 1928-29, 1944-45, 1947-48, 1948-49, 1951-52, 1952-53, 1958-59, 1959-60, 1973-74, 1984-85, 1990-91, 1991-92, 1992-93, 1993-94, 1997-98, 1998-99, 2004-05, 2005-2006

• Spanyol szuperkupa győztes: 10
  • 1948, 1952, 1953, 1984, 1992, 1993, 1995, 1997, 2005, 2006

• Spanyol ligakupa: 2
  • 1983, 1986

• Copa del Rey (Spanyol Király Kupa): 24
  • 1909-10, 1911-12, 1912-13, 1919-20, 1921-22, 1924-25, 1925-26, 1927-28, 1941-42, 1950-51, 1951-52, 1952-53, 1956-57, 1962-63, 1967-68, 1970-71, 1977-78, 1980-81, 1982-83, 1987-88, 1989-90, 1996-97, 1997-98

• Catalunya Kupa: 5
  • 1990-91, 1992-93, 1999-2000, 2003-04, 2004-05

• Macaya Kupa: 1
  • 1901-02

• Catalunya Bajnokság: 20
  • 1904-05, 1908-09, 1909-10, 1910-11, 1912-13, 1915-16, 1918-19, 1919-20, 1920-21, 1921-22, 1923-24, 1924-25, 1925-26, 1926-27, 1927-28, 1929-30, 1930-31, 1931-32, 1934-34, 1935-36, 1937-38

• Copa Latina: 2
  • 1949, 1952

• Martini & Rossi Trohpy: 2
  • 1952, 1953

• Kis Világbajnokság: 1
  • 1957

• Joan Gamper Trophy: 30
  • 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004

• Teresa Herrera Trophy: 5
  • 1948, 1951, 1972, 1990, 1993

• Ramon de Carranza Trophy: 3
  • 1961, 1962, 2005

• Ciudad de Palma Trophy: 5
  • 1969, 1974, 1976, 1980, 1981

• Cup of the Pyrenees: 4
  • 1910, 1911, 1912, 1913

• Mediterranán Liga: 1
  • 1937

• 15 UEFA Bajnokok Ligája részvétel
• 22 UEFA Kupa részvétel
• 5 Európai Szuperkupa részvétel
• 1 Interkontinentális Kupa részvétel

Himnusz

Tot el camp, és un clam, som la gent blaugrana Tant se val d'on venim si del sud o del nord ara estem d'acord, estem d'acord una bandera ens agermana. Blaugrana al vent, un crit valent tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaaarça.

Jugadors, seguidors, tots units fem força. Són molt anys plens d'afanys són molts gols que hem cridat i s'ha demostrat, s'ha demostrat que mai ningú no ens podrà torcer. Blau-grana al vent, un crit valent tenim un nom, el sap tothom: Barça, Barça, Baaaarça.

 Legendák

Czibor Zoltán Kocsis Sándor Kubala László Hans Krankl Diego Armando Maradona Juan Román Riquelme Javier Saviola Sonny Anderson Rivaldo Romario Ronaldinho Ronaldo Hriszto Sztoicskov Robert Prosinečki Michael Laudrup Allan Simonsen Gary Lineker Emmanuel Petit

Bernd Schuster Frank de Boer Ronald de Boer Phillip Cocu Johan Cruyff Jordi Cruyff Patrick Kluivert Ronald Koemann Johan Neeskens Marc Overmars Paulino Alcántara Fernando Couto Luís Figo Vítor Baía Gheorghe Hagi Gheorghe Popescu Steve Archibald Mark Hughes

Abelardo Fernández José Mari Bakero Carles Rexach Txiki Beguiristain Albert Ferrer Jon Andoni Goikoetxea Lasá Josep Guardiola Luis Enrique Miguel Ángel Nadal Quini Antoni Ramallets Simón Josep Samitier Sergi Barjuán Luis Suárez Juan Zambudio Velasco Ricardo Zamora Andoni Zubizarreta Carles Puyol Xavi Hernandez