A háttér (1948-1954)

Habár az első vélemények már 1948-ban napvilágot láttak egy új stadion építéséről, az óriási érdeklődéssel várt magyar sztár, Kubala László 1950. júniusi érkezése nyilvánvalóvá tette, hogy a Barça kinőtte a Les Corts Stadiont. A régi pályát, melyet 1922-ben létesítettek, néhány átalakítás után 60.000 néző befogadására volt képes, s a további bővítése gyakorlatilag lehetetlen volt. Ezért az Agustí Montal Galobart vezette FC Barcelona igazgatósága 1950. szeptember 19-én megvásárolt egy földdarabot Maternitat közelében, elég közel a régi Les Corts pályához.

Egy kellemetlen időszak következett, amikor az új stadion bizottsága megváltoztatta elképzelését a projekt helyszínéről, s a Diagonal tetején fekvő terület mellett döntött. Az ügyintézőkkel folytatott alkudozások nem sok eredményre vezettek és sosem jutottak el egy végleges megállapodáshoz. A vita Francesc Miró-Sans megválasztásáig folytatódott (1953. november 14.). Az új elnök különösen ragaszkodott hozzá, hogy az új stadion terveit azonnal valóra kell váltani, s hivatalba lépése utáni egyik első döntésében kijelölte az új területet, nem a Diagonal tetején, hanem az 1950-ben megvásárolt parcellán. Ezután március 28-án 60.000 szurkoló előtt lefektette a Nou Camp alapkövét, melyet a barcelonai érsek szentelt fel.

Az építkezés (1954-1957)

Az új stadion terveinek elkészítését Francesc Mitjans Miró, Josep Soteras Mauri és Lorenzo García Barbón építészekre bízták. A klub az INGAR SA céget bízta meg a kivitelezéssel, akik 66,5 millió pezetáért vállalták el a létesítmény felépítését másfél éven belül. Azonban a végső költségek tetemesen meghaladták az ajánlatban szereplőt, s elérte a 288 millió pezetát. Az összeget folyamatos bankkölcsönök segítségével előteremtették, így felépülhetett a stadion, de a klubnak ezután számos éven át törlesztenie kellett az adósságát.

A felavatás

1957. szeptember 24-ére jelölték ki a stadion felavatásának időpontját. A szervezőbizottságnak - mely a nyitóceremónia tervezésére alakult - két elnöke volt: Aleix Buxeres és Nicolau Casaus. Szeptember 21-én a Barcelonai Tanács nagytermében José Maria de Cossío, a Spanyol Királyi Akadémia tagja olvasta fel a kiáltványt, mellyel hivatalosan megnyitotta az új stadion felavatásának ünnepségét.

A fesztivál napjára a város a klub színeibe öltözött. Az avatás ünnepi misével kezdődött, majd Barcelona érseke, Gregorio Modrego felszentelte a stadiont. Rögtön ezután a Gracienc kórus elénekelte Handel (Messiás) Hallelujah-ját, majd körbehordozták a Montserrati Szűzanya képét. A világ sport és politikai méltóságainak sokasága ült az elnöki páholyban Francesc Miró-Sans mellett, beleértve a közlekedési minisztert, a sportminisztert, Barcelona polgári kormányzóját és polgármesterét. Ez a jelentős esemény elég volt, hogy ihletet merítsen a híres költő, Josep M. de Sagarra és megírja "Blau Grana" címmel szonettjét. Emellett megalkották a barcelonai stadion himnuszát Josep Badia dalszövege alapján, melyet Adolf Cabané zenésített meg.

A Nou Camp lelátói még nem készültek el teljesen, de így is 90.000 ember előtt nyíltak meg. A nézők előtt felvonultak az egyesület egyes csoportjainak, Katalónia fociklubjainak és a Barcelona szurkolói csoportjainak képviselői, valamint a klubhoz tartozó csapatok. Ezután elénekelték az előbb említett himnuszt, majd fél ötkor következett a stadionavató meccs az FC Barcelona és a Varsóból érkező lengyel csapat között. A Barça kezdő tizenegye a következő volt: Ramallets, Olivella, Brugué, Segarra, Vergés, Gensana, Basora, Villaverde, Martínez, Kubala és Tejada. A második játékrészre a felállás az alábbiakra módosult: Ramallets, Segarra, Brugué, Grŕcia, Flotats, Bosch, Hermes, Ribelles, Tejada, Sampedro és Evaristo. A játék a hazaiak 4-2-es győzelmével végződött, ahol a gólokat Eulogio Martínez (a 11. percben ő rúgta a Nou Camp történetének első gólját), Tejada, Sampedro és Evaristo szerezték.

A félidőben 1.500 helyi néptáncos táncolt, majd 10.000 galambot engedtek szabadon. Elkezdődött egy új korszak az FC Barcelona történelmében.

A Nou Camp fejlesztése

Megnyitása óta a Nou Camp-ot napról napra fejlesztik és alkalmassá teszik az idő múlásával felmerülő újabb és újabb igények kielégítésére. Az évek alatt a klub megújította az építményt és környezetét, új létesítményeket épültek és a legmodernebb technikával szerelték fel a stadiont.

Amikor átadták, a Nou Camp kapacitása 93.053 fő volt (az eredeti 150 ezres tervet feladták), s a játéktér 107x72 méter nagyságú volt. Építése során leginkább betont és vasat használtak.

Az eltelt évek során fokozatosan bővítették, az 1982-es spanyolországi világbajnokság miatt 115.000 főre növelték a befogadóképességét. Fokozatosan kiépítették a sajtó munkatársai számára szükséges helyiségeket és a TV szobát. Az elnöki páholy mellett az alapítvány tagjainak és magáncélra is épült néhány erkély. Kiépítették a világítási rendszert, az első reflektorfényes meccset 1959. szeptember 23-án játszották a CDNA Sofia ellen. A nézők szórakozását modern kihangosító berendezés és színes, nagyméretű eredményjelző tábla szolgáltatja. A létesítmény alatt kialakított parkolóban jelenleg 800 gépkocsi parkolását tudják biztosítani, emellett 8 lift segíti a szurkolók mozgatását.

Napjainkban 98.787 ülőhelyen követhetik figyelemmel a nézők a mérkőzéseket. A stadion legmagasabb pontja 48 méter, a létesítmény alapterülete pedig 55.000 m2.

Az 1998-99-es szezon során az UEFA "ötcsillagos stadion" minősítéssel ismerte el a Barça otthonának nagyszerűségét. A stadionban a klub történetét bemutató múzeumot és művészeti galériát alakítottak ki, s a régi játékosok és a VIP vendégek saját részlegből tekinthetik meg a mérkőzéseket.

Rendezvények

Átadása óta a Nou Camp rengeteg sport és kulturális rendezvénynek adott otthont. II. János Pál pápa miséjén 120.000 hívő vett részt, de több híres könnyű- és komolyzenei előadó is fellépett a katalán szentélyben. Érdekesség, hogy 1963-ban a megszokottaktól eltérően nem Madridban, hanem Barcelonában rendezték a Franco tábornok tiszteletére kiírt Generalisimo Kupa döntőjét, melyen a Barça 3-1 arányban legyőzte a Real Zaragoza együttesét.

1982-ben hazai pályán 100.000 néző előtt hódította el a KEK-et a Barça a Standard Liege ellenében. Több európai kupadöntőnek is otthont adott a stadion, 1972-ben a KEK döntőben játszott a Glasgow Rangers és a Dinamo Moszkva (3-2). 1989-ben az AC Milan ünnepelhette itt a BEK elhódítását, miután 4-0-ra kiütötte a Steaua Bukarestet. Legutóbb 1999-ben egy emlékezetes Bajnokok Ligája döntőben diadalmaskodott a Manchester United a Bayern München felett (2-1).

Az 1982-ben a Spanyolországban rendezett Labdarúgó Világbajnokság nyitómérkőzésének volt helyszíne a Nou Camp, s összesen öt meccset játszottak ebben a stadionban. Az 1992-es barcelonai olimpia játékok labdarúgó küzdelmeinek központi pontja volt a létesítmény, s 1992. augusztus 8-án itt játszották a Spanyolország - Lengyelország döntőt, ahol a katalán csapat játékosait is felvonultató hazaiak győztek 3-2-re.

Az utolsó nagy ceremóniát a klub 100 éves évfordulóján rendezték. Az ünnepségek csúcsaként a Barça 2-2-es döntetlent ért el a brazil nemzeti tizenegy ellen. A meccs előtt a csapat összes korábbi játékosa felvonult a játéktérre.

forrás: www.realvsbarca.dox.hu